Ma újult erővel ülök az asztalhoz és írok. A nap nagyon nehezen telt, nagyon sok volt a munka. Azt hittem, sosem lesz vége. Most viszont a munkából hazajöttem és itthon is tevékenykedek. Ez van, majd egyszer pihenek. Nagyon szeretek utazni és hiába voltunk pár hete nyaralni, most újra mennék. Persze sajnos nem vet szét a pénz, így vannak határok, de most ismét szervezek valami pár napos kirándulást. Ehhez eléggé meg kell nézni mindent, hogy a lehető legjobban jöjjünk ki, de ne járjunk úgy, hogy ott ragadunk, mert nincs szállás vagy közlekedés. Nem tudom, milyen helyre mennék, nagyon sok hely van, amit még nem láttam. A gildan póló oldalon nézelődtem és mikor láttam a pólókat és törölközőket, megint megindult bennem az utazási vágy. Szabadság téren is sakkozni kell, de egy napot csak kivehetek, van még bőven szabadnapom. Mindig tűzök ki kisebb célokat, hogy az akadályokat jobban vegyem. Mintha „jutalomfalatot” adnék magamnak ezzel, hogy igen ezt most megérdemled. Mert meg is érdemlem, és nagyon sokan megérdemelnék.